A kedves látógató megtekintheti életrajzomat, eddig megrendezésre került kiállításaimat és a munkáimból mutatok képes összefoglalót a galériában.
E-mailen, telefonon léphet kapcsolatba velem.
Kellemes böngészést kíván Bánvölgyi László
Kiállítás a Wagner-udvarban
Marton Árpád
A súlytalanság súlya Bánvölgyi László szobrai közt
Örök szépségű lelkek a kőben. Örökre ifjak elomló időben. De nézz csak, nézz most szemükbe mélyen! Kő-íveiknek rejtekében nincs fájdalom, sem szenvedés, ám nékik mégis büntetés e múlhatatlan béke - hisz sohasem lesz vége... Próbatételük, ím, örök: csillagövek, kultúrkörök mezsgyéin időtlenül járja útját az ember mitológiája. Mennyország s poklok bugyrait bolyongják ők be újra itt kozmikus elliptikájuk járva. Védtelenségük világdráma a bronz és márvány színpadán. A végtelennek ablakán tekintenek le rezzenetlen, s e kristályszikra-rettenetben, szépségük börtönébe zárva hiába várnak jó halálra, ön-örök-voltukat túlélve merednek örökös, vak fénybe. Ez itt az ideák világa… Lélek és anyag dilemmája: ártatlanságunk bűnlistája az anyag idealistája, a szobrász néma művein. Izzás a kőnek hűsein. Szívüket nem mardossa kétség. Mégis. Vétek és fáj a szépség, melyet helyettünk viselnek, és testükbe mart az aranymetszés. Míg te lágyan könnyekbe fojtod bánataid, s lelkedben hordod fájdalmaidnak vigaszát, mely ábrándokba ringat át – nékik nincsenek álmaik, létre ítélve állnak itt. Tökéletességük szemléled, s ők irigykedve néznek téged: márványtestükön nincs egy szeplő, mégis, mégis a te esendő, oly sok fájdalmat megtapasztalt ajkadról lesnek el panaszdalt, s bronzba fagyott lelkük hogy óhajt elrebbenteni könnyes sóhajt: bárcsak lehetnének halandó! De csak a fájdalom maradandó. Két szféra vágyik itt egymásra – de nem, egyikük sem lel társra. Mágikus dichotómia: szellem és anatómia, emitt a sors, amott a zártság. Kövesült, mázsás súlytalanság. Eszményi, isteni arány rajtuk. Benned? Örök talány - cipeli mindünk örök-szép testét. Súlyos teher a tökéletesség.